A wandler név a német drehmomentwandler szóból származik. Hazánkban számos elnevezése elterjedt ennek az alkatrésznek, úgy, mint a konverter, ufó, turbina, citrom, tök. Dióhéjban a wandler egy olyan kuplung a motor és a váltó között, amely az erőt hidraulikus úton viszi át. Ezért is a hivatalos neve hidrodinamikus tengelykapcsoló. 

A belső égésű motorok által előállított energia a  dugattyúkarokon keresztül a főtengelyt forgó mozgásra kényszeríti, amely olajnyomás által a wandleron  keresztül jut el a váltóhoz. 

A wandler burkolatát belülről egy propellerhez hasonló módon fém lapátok borítják. Ezt hívják PUMPának. Ez a felfogatásokon keresztül együtt forog a főtengellyel. A forgó propeller rányomja a  benn található olajat egy másik propellere, amit IMPELLERnek. Ez a második forgó lapátegyüttes direkt összeköttetésben van a váltó bemenete tengelyével. A hidraulikus nyomás mértéke határozza meg alapvetően az autó sebességet a váltó fokozatának megfelelően.  

Az IMPELLER sebességét ebben a hidrodinamikus hajtásban a motor szabályozza. Amikor az autó álló Park állásban van, vagy a vezető féken tartja a lábát, akkor az IMPELLER nagy mértékben lelassul, mindeközben a PUMPA tovább forog. Ilyenkor a wandler úgy működik tulajdonképpen, mint a manuális váltókban a tengelykapcsoló, hagyja, hogy a motor tovább forogjon, miközben az autó álló helyzetben marad.

Amint a váltóolaj meghajtotta az IMPELLER lapátokat, úgy vissza kell térjen a PUMPához, hogy fenntartsa a cirkulációt. Mivel az olaj ellentétes irányban áramlik mint ahogyan a pumpa forog, meg kell fordítani az irányát, hogy ne lassítsa vissza motort.

Ezt egy harmadik kerék, az úgynevezett STATOR végzi el, amely a két turbina között helyezkedik el a váltó tengelyén.  Ennek a lapátjai pontosan olyan szögben állnak, hogy mikor az áramló váltóolaj nekiütközik, megváltoztatja annak irányát és visszatereli a PUMPÁhoz. Amikor az autó megáll, a beépített szabadonfutónak köszönhetően megáll a forgásban, megtörve a hidrodinamikus cirkulációt.